A Kliment Voroshilov marsallról elnevezett nehéz harckocsit a T-28-as harckocsi leváltására tervezték, a T-34-gyel együtt. Miután a T-28 és későbbi nehezített prototípusa, a T-35 koncepciója, a nagy, több tornyos erőd szerű felépítés nem vált be, 1938-ban elkezdték a KV és testvére, a KV-2 tervezését. 1939-ben elkészültek a tervek, és 1943-ig összesen 5.200 darab készült el belőle. A Németeket igen meglepte erős páncélzata és tűzereje, mely képes volt elbánni az akkori PZ-III és PZ-IV páncéljával, míg utóbbiak nem tudták átütni az ő páncélját. Idejében a KV sorozatok lekörözték a francia Char-B sorozatú tankokat is, a rajtuk kívüli akkori egyetlen nehéz tankot. (Félreértés elkerülésre kedvéért: A Churchill sorozat gyalogsági tank volt, nem nehéz tank) Később kisebb gondot jelentett a KV-1 lassúsága (15-35 km/h), így megalkották a KV-1S (S mint Skorosnoj-gyors) tankot, mely könnyített páncéllal rendelkezett, és sebessége 45 km/h volt. Az eredeti KV-1 páncélvastagsága 90mm, fegyverzete egy 76 miliméteres harckocsiágyú, továbbá 3 vagy 4 Dektyarjov golyószóró. Személyzete 5 fő.
KV-2
A KV-2 testvérével, a KV-1-gyel együtt 1939 ben került le először a gyártószalagról. Összesen 334 darab készült el belőle. Brutális, 152 miliméteres tarackkal volt felfegyverezve, páncélzata 90-110 miliméter. Harcolt a Téli Háborúban és a Második világháborúban. Legnagyobb hibái a torony nagysága és sebezhetősége, a bonyolult rendszer gyakori meghibásodása, és a limitált lőszer (Köszönhetően annak, hogy a muníció igen nehéz és nagy volt). Bár igen nagy tűzerővel rendelkezett, töltési ideje is lassú volt. 1942-ig legtöbb példányát megsemmisítették, a megmaradt tankok azonban a háború végéig szolgáltak. Számos fogyatékosságával ellentétben bizonyítja erejét a tény, hogy 1941-ben a Barbarossa hadműveletben egy napig egyedül feltartóztatta a németek előrenyomulását egy mai Fehérorosz főúton. Személyzete 6 fő volt.
IS-1
A JSZ (Joszif Sztálin) nehéz harckocsit 1943-ban mutatták be a Szovjet hadvezetésnek, és Október hónapban elkezdték gyártani. Felszerelése egy 85 miliméteres ágyú és két géppuska volt, páncélzata 90-120 miliméter, sebessége 37 km/h, személyzete 4 fő. A típust az év decemberéig gyártották, összesen kb 130 darabot gyártva belőle. A gyártás leálltának okozója, hogy elkezdték gyártani továbbfejlesztett verzióját, a JSZ (vagy IS) 2-t. Harctéri teljesítménye bár nem volt az elején túl fényes, az Ukrán fronton számos példányát kilőtték, de a Szovjet vezetés számos reményt táplált a típus továbbfejlesztett verziója iránt.
IS-2
A JSZ-1 továbbfejlesztett változata. 1943 végén mutatták be, és egészen 1945-ig gyártották, összesen 3.800 darabot készítettek el. Mind páncélja, mint fegyverzete meg lett erősítve: Új ágyúja egy 122 miliméteres löveg lett, páncélját az oldalakon és a tank hátsó oldalán 10-20 miliméterrel megnövelték. Sebessége egyezett a JSZ-1-gyel. Harctéri teljesítménye magasan felülmúlta elődjét: Első alkalmazásakor, a Korszun-Sevcsenkovszkij-i csatában 6 kilőtt JSZ-2 ellenében sikeresen megsemmisítettek 41 nehéz és közepes tankot, és igen eredményes teljesítménye fönnmaradt a háború végéig, használata pedig túlment a háború utáni időkre is: Használták 1956-ban mind a Szuezi konfliktusban, mind a Magyar Forradalomban, Csehszlovákia megszállásakor, a Koreai háborúban, és a 2014-es Donyecki konfliktusban is. Személyzete igen bonyolult kezelhetősége ellenére 4 fő.